A cím lehetne akár valamelyik szolgáltató cég szlogenje is, de marketingfogások helyett én a német ügyintézésről fejtem ki a véleményemet.

Megérkezésünket követően a legfontosabb a lakcímbejelentés volt. Mivel mi egy kis faluban élünk, így az ügyintézés miatt 15 km-re lévő városba, Niebüllbe kellett utaznunk. 

Utazásról röviden: a közlekedés baromi drága. 15 km-es utazás (tehát pl. Kalnxbüll-Niebüll) 3,30 euró és ez csak az odaút. Sajnos a mi bérletünk is iszonyatos áron mérik. Klanxbüll-Keitum (2 megálló- 14 perc menetidő) 121 euró/hónap. De szerencsére a bérletet Westerlandig is használhatjuk.

De vissza Niebüllbe: a hotelből kaptunk térképet, mit hol találunk, emellett horvát szomszédunk is készséggel segített nekünk, rajzolt nekünk egy térképet. Miután megérkeztünk a hivatalba, sorszámot kellett húznunk, de cirka két perc után sorra is kerültünk. Az ügyintéző kedves volt és segítőkész. Kiállította a papírt az egész kb. 10 percig tartott. A következő elintéznivaló a folyószámla-nyitás és a betegbiztosítás volt. Mind a kettő esetben fontos szempont volt az, hogy a közelben legyen, tehát ne kelljen mégegyszer Niebüllbe utazni. A betegbiztosítás is ment, mint a karikacsapás. Egyszerűen besétáltunk a szigeten az egyik biztosító irodájába, felvették az adatokat, kaptunk egy ideiglenes papírt, amíg az okmány el nem készül. A következő héten kaptunk egy levelet, hogy küldjünk fényképet még, a kövi héten pedig a kezünkben volt már a betegbiztosítási kártyánk.

Ami kicsit nehezebben ment, az a bank volt, kiválasztani a legmegfelelőbbet. A bankos emberek kicsit ráérős típusok. Miután sikerült választani, bementünk, elmondtuk, hogy mit szeretnénk, majd kaptunk következő hétre egy időpontot. Addig kiválasztottuk, hogy melyik csomagot szeretnénk. Németországban két fajta bankkártya van, első körben a számlanyitáskor EC-Karte-t kapunk, amellyel az üzletekben fizethetünk, viszont online vásárlást nem intézhetünk, külföldön se tudjuk használni. Ez nem hangzik valami jól, így most MasterCardot is igényeltünk, aminek sajnos éves költsége van, de legalább a neten tudunk ezt-azt venni, ha már a szigeti luxust nem engedhetjük meg magunknak. A következő időponton megjelentünk, itt sem siették el a dolgokat, kávéval-teával kínáltak minket, aztán úgy, 20 perc után kezdődött el az adatfelvétel, a szerződéskötés. Mindenről pontos tájékoztatást és egy csomó papírt kaptunk. A kártya hamar megérkezett. Első körben a Pin kódot kaptuk meg, aztán dobták be a postaládába a bankkártyát is.

Összességében az ügyintézés gördülékeny, ügyfélközpontú volt mindenhol. A teljesség igénye nélkül soroltam fel itt a tennivalóinkat ilyen téren, de ezekből is egyértelműen látható, hogy mennyivel másabb légkör uralkodik Németországban a hivatalokban.