Rengeteg dologról nem írtam még, így ma a munkahelyünket mutatnám be.
Korábban már írtam, hogy Keitumban dolgozunk, a hotelt különböző okokból nem szeretném nevén nevezni, maradjon csak egyszerűen a "Hotel". Munkába állásunk előtti napokban horvát kollégánk segítségével megnéztük, hogy hol is fogunk majd dolgozni. Megmutatta az útvonalat, a mélygarázson keresztüli bejutásunkat, a legfontosabb helyiségeket. Kaptunk egyenpólót és nadrágot is. Találkoztunk egyik főnökünkkel is, jókedélyű volt, kérdezett, mi pedig válaszoltunk. Megnyugodva tértünk haza, elkönyvelve, hogy mindenki milyen jófej és rendes volt (kicsit tartottam tőle, hogy ez csak a máz, otthon ez valahogy így szokott működni)
Két műszakban dolgozunk, van egy reggeli meg egy délutános. Első nap reggelre mentünk, 9-17:30-ig, egy fél órás ebédszünettel. A gyülekezési pont mindig a "Hausdamenlager", innen indítanak minket a feladatunkra. A hotelben vannak ún. bedolgozók is, akik egy cégen keresztül jöttek ide. Ha végeztek a napi feladatukkal, mehetnek haza. Ez általában a vendégek számának függvényében változik. Van, hogy 2-kor már elmennek, van, hogy csak 6-kor. A bedolgozók Lengyelországból jöttek, nyelvtudással nem rendelkeznek. Egy részük már lassan egy éve itt van, de kevés nyelvtudást szívtak magukba. Az első akadállyal ekkor találkoztunk: hogyan fogunk velük beszélni (nem is beszélgetni), kérdezni? A válasz: kézzel-lábbal. Vicces, ha valamit kérdeztem, lengyelül válaszoltak :) vagy még úgy se.
Első néhány napban velük kellett dolgozni, szörnyű volt, mindent akkor tanultunk még és a nyelvi akadályok csak nehezítették a dolgunkat. Szerencsére horvát munkatársaink angolul elég jól beszélnek, így velük már beszélgetni is lehet :) Első nap egy idősebb lengyel hölgy társaságát élvezhettem. Amit tudott megmutatott, de látszott, hogy nincs túl sok kedve velem dolgozni és engemet istápolni. Aztán jöttek a főnökök is, hogy kérdezzek tőlük bátran (akkor már rengeteg kérdés megfogalmazódott bennem). Ebédszünet 13:30-14:00-ig van. A bedolgozók nem velünk ebédelnek. Szóval fél 2-re már nagyon szomjas lettem és a mellékhelyiségbe is nagyon mehetnékem volt már. Annyira szomjas voltam, hogy első napokban alig tudtam enni, mindig eltelítődtem vízzel. Munka közben nincs lehetőségünk nagyon megállni inni. A toalett pedig messze van...
Az ebéd általában finom, kicsit más fűszerezésű, mint otthon, de mindig van választék. A tésztát különösen szeretik, nekünk kezd elegünk lenni belőle. Mindig van kávé, gyümölcs,saláta, gyümölcslevek,joghurt, sütemény vagy épp a vendégeknek fel nem szolgált luxuskaják.
A délután már kicsit nyugisabb, ha a bedolgozók hazamennek. Nem csipázom a lengyeleket, elnézést ezért, de meg van róluk a véleményem. Nagyon csúnyán beszélnek, számolni se akarom, egy nap hányszor hangzik el a k..va szó a szájukból, ezenkívül egyáltalán nem empatikusak. Az öltözőben reggelente szétpakolják a cuccaikat, nem zavartatják magukat, hogy más is átöltözne. Az ajtónál nem előzékenyek, ha kinyitod nekik, nem köszönik meg. Egyik nap volt trainingünk, lifttel mentünk volna fel. Ők persze nyomultak, hogy beférjenek, mi inkább megvártuk a következőt. A másik, amit nem szeretek bennük, hogy mindig kapkodni kell, ha velük dolgozunk. Múltkor is ez volt. Apartmanokat csináltunk, az elsőt ebéd előtt be akarták fejezni, reménykedve abban, hogy utána ők mehetnek haza. Nem így történt. Ebéd után bezzeg nem kellett már sietni, beszélgettek stb. Még 2 panaszkodás és zárom: utolsó apartmant csináljuk a lengyelekkel, emeleten voltam, mikor kiderült, hogy ők már vagy fél órája leléptek, köszönni meg minek.Azt mondták, hogy végeztek a konyhával stb. közben kiderült, hogy a frászt. A másik: néha nagyon felületesen dolgoznak, bevallom én se vagyok mindig a toppon, de ez bosszantó, hogy nekik soha nem szól emiatt senki. Ha este megyünk "Abendservice-re" megörülök, ha látom, a vendég nem is járt a szobában. Aztán bemegyek a fürdőben és mégse úgy tűnik már. Megcsinálom, nem azzal van a probléma, hanem a hozzáállásukkal. A legnagyobb negatívumnak ezt a dolgot tartom.
Ha délelőttösök vagyunk, akkor 17:30-kor végzünk, viszont akkor kezdődik a vacsi, amiről nem akarunk lemaradni, így egy fél órát még maradunk. Szerencsére ilyenkor félóránként van vonat. Azt még nem írtam, hogy Klanxbüll-Keitum negyed óra vonattal. A vacsi is finom szokott lenni általában. Egy-két dolog van, amit nem szeretünk, de összességében mindig jókat eszünk.
Délutános műszak: 12:30-tól kezdődik általában. Sajnos munka előtt egy órával ér be a vonatunk, így várnunk kell. Ha az idő engedi, akkor sétálgatunk, ha nem akkor a váróteremben ácsorgunk. (pad hiányában, bár a helyet váróteremnek se nevezném)

Este szintén ez a helyzet, akkor általában a hotelben maradunk még egy fél órát és csinálunk még egy-két apróságot, munka mindig van. 6-kor kezdődik az Abendservice, a vendégeknek édességet adunk és egy információs lapot, programokról, időjárásról. Előkészítjük az ágyukat, rendbetesszük a fürdőszobát és lecseréljük a törölközőket. Egy szoba max. 10 perc. Sietni kell, nincs sok idő ilyenkor. Általában ketten vagy hárman csináljuk és kettő csoport szokott lenni. Csúcsidőben ennél több.
Vendégekről: Általában kedvesek, van egy-kettő hepciás is persze. Pl. az egyik minden nap új poharat kért, elmosva nem volt jó, így a vagonunk mellett még egy új pohárkészletet is cipelnünk kellett neki. 2 kutyával érkezett, a kutyatálak az asztalon voltak (fúj). És még sorolhatnám, de gazdagok, megtehetik, nem kevés pénzt hagynak itt. Múltkor volt egy fura bácsi, várta a liftet, aztán mire az megérkezett, inkább sétálni kezdett a szinten. A vagonunkra tett 15 eurót, majd bejött a szobába és adott még 100!-at. Az ilyen pénzeket le kell adni a főnökünknek, ami aztán visszaosztásra kerül majd.
Minden héten két szabadnapunk van, ami általában nem hétvége. Röviden ennyit a melóról!